3. Rész~

 

 

És most előállok valamivel, amiért nem tudtam írni 3 hétig új részt... x_x

Túl sok minden jött össze hirtelen!Ne haragudjatok! :) De most bepótólom! <3 

Zenee(: 

 

- Hanem?!- kérdeztem ijedt arccal. A lányok meg csak néztek, nem értették miről is van szó.

- Arról van szó kislányom, hogy… Hogy sajnos el kell költözünk …- mondta anya szomorú szemekkel.          Egyre homályosabban kezdtem látni. Éreztem megtelik a szemem könnyel. Miért? Miért büntet ennyire az élet? Aztán egyre jobban elmosódtak a történtek. Forgott körülöttem a világ. Először a fiú aki tetszik, most meg a barátaim? Neee :(  Aztán halkan megkérdeztem:

- És mégis hova?

- Angliába. – mondta apa. Ó, oké szóval még külön földrészen is leszünk? Hát ez „nagyszerű”!

- És mégis, hogy gondoltátok? Itt hagyunk csapot- papot?

- Nem… Már mindent megszerveztünk. Kaptam egy új, jól fizető munkahelyet. És főleg azért, mert ott van a zenei kiadónk. aháá. Szóval mindent elrendeztek. (nélkülem)

- És, velem és velük mi lesz? – mutattam két kézzel a lányokra, akik még pislogni sem mertek.

- Nos… Egy tágas 2 emeletes házat néztünk ki. Hasonlít a mostanihoz, ugyanúgy van egy szoba lent, ami a miénk lenne, fent pedig 4 és úgy gondoltuk…

- ÁÁÁÁÁ!  - ugrottam fel őrülten. – Köszönöm, köszönöm!

- Szóval ha benne vannak a lányok, és a szüleik megengedik nekik, eljöhetnek velünk. – mondta anyu megkönnyebbült arccal. Kétségbeesve néztem Perrie-re- Csak ő, legalább ő jöjjön el!

- Lehet róla szó. – mondta félmosolyra húzva a száját. Katie-re és Leilára néztem.

- Egy próbát megér. – mondták, én pedig a lányok nyakába ugrottam. Nagyon örültem :)

- Hát, akkor máris felhívom a szüleiteket. – mondta ünnepélyesen anyu. Felrohantunk a szobámba és elkezdtük válogatni azokat a dolgokat amiket feltétlenül el kell vinnünk. Fél óra múlva anyu jött.

- Nos, elég hosszú volt, mire rávettem a szüleiteket, de nagy nehezen belementek. – rohantam mint az őrült anyu nyakába, és mint egy ötéves ráugrottam. A lányok viccesen furán konstatálták örömömet, majd egymást ölelgettük.

Nagyon boldogok voltunk. Szépen lassan összepakoltunk, majd elköszöntünk egymástól.

- Három nap!- mondták mosolyogva és elindultak. Perrie gördeszkán ment.

- Három nap. – suttogtam rémülten. Három nap, és itt kell hagynom ezt a várost, ami úgy a szívemhez nőtt. De legalább egy vigasztal: a lányok velem jönnek.  És ez most a legfontosabb.

- Hát, úgy tűnik teljesen meg fog változni az életünk Angliában. – mondta anya  mosolygó arccal, miközben pakolt. Új környezet, emberek, minden más lesz.  3 nap és indulunk. Rémesen rövidnek tűnik. Felmentem a szobámba és néztem, mit kell feltétlenül magammal vinnem. Ekkor valaki kopogtatott:

- Segíthetek? – kérdezte anya kedvesen. Én bólintottam. Hű, ez el fog tartani pár óráig… :) 

_______________________________________________

Kövi részt 4 lájk után rakom fel! Eszti :* :)

Oldal: 3.Rész a költözés
*Egy lány története* - © 2008 - 2024 - egylanytorteneteonedirect.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat