5. Rész~

 

És most jön, hogy mentséget keresek! De esküszöm, beteg voltam!Elég nehéz úgy blogot írni, hogy nem látsz, mert be van gyulladva a szemed, nem hallasz, mert be van gyulladva a füled, köhögsz, hánysz és lázas vagy. Na, ezért nem írtam! :)

De most itt vagyok, és DUPLA RÉSSZEL jövök! <3 Ha tetszett lájkoljátok!  :)

 

 

 

 

Az indulás napja. 6 órára jöttek a lányok, a szüleikkel együtt. Elég morcosak voltunk, annyi biztos! :D

Ott volt Tom is, Katie barátja. Mikor a reptérre értünk, a lányok nagy ölelésekkel vettek búcsút szüleiktől.  Katie gyengéd csókot adott Tomnak.Többet nem szeretett volna, mert nem akarta szüleit kellemetlen helyzetbe hozni.

Hallottuk, ahogy bemondják a járatunk nevét, és még egy gyors ölelés, puszi, és már rohantunk is a gépre. Anyáék, pár sorral arrébb ültek, szóval nem voltunk közel egymáshoz.

Egymás mellé szólt az ülőhelyünk. Leültünk, és megfogtuk egymás kezét.  Nagy pillanat volt. Négy tini lány, egy új hely, és rengeteg kaland. Éreztem az izgalmat a levegőben.   Nagyon hosszú volt az utazás. Szinte az egészet átaludtuk. Hirtelen felébredtem, és kinéztem az ablakon. Anglia. Hé, Anglia! Megérkeztünk! Látom az ablakból! Gyönyörű, leírhatatlan látvány volt! Hamarosan földet értünk, és kiszálltunk. Teljesen más volt a levegő.

Anya a néma csendben megszólalt:

- Lányok!  Nézzétek! Ott a taxink! Futás! – mondta aranyosan, mi pedig odasétáltunk a taxihoz, és hátraraktuk a cuccainkat. Ismeretlen utcákon át vitt, aztán egy puccos utcába értünk. Azt hittem nem lesz vége, de ekkor egy sarki kétemeletes háznál lassítani kezdett a sofőr.

- Megérkeztünk!- szólt a sofőr, apu pedig fizetett.

Tátott szájjal bámultuk a házat. Minden képzeletünket felülmúlta, olyan gyönyörű volt. Hatalmas ablakok, 2 emelet, gyönyörű, magas, kerítés, amin nem lehetett átlátni, nem úgy, mint a többi beképzelt háznál.

-Wáááááááááááááááá!- üvöltöttük és berohantunk egymást félrelökdösve, mint 4 idióta, akik kiszabadultak az idegosztályról. Felrohantunk a csigalépcsőn (!!!) (2 lépcső van, ez és egy normális) egyenesen az emeletre. Egy hatalmas nagy nappali, oldalt egy plazma tv, ami a falon volt, szembe vele pedig egy kanapé és 2 fotel.  Hmm.  Ígéretesnek tűnik, legalábbis én azonnal beleszerettem :)

- Hűhaaa- mondta fapofa arccal Leila. –ez… Aztaa!

- Ez a mennyország? – bámult Katie.

- Valami hasonló – mosolyodott el Perrie. Ekkor apa felüvöltött:

- Lányok!  Megtaláltátok a szobákat?

- Ööö… Már az emeleten vagyunk

- Oké! Ne csináljatok nagy rendetlenséget!

- Oké! Vigyázunk!- mondtuk egyszerre.

 - Na akkor nézzük meg a szobákat!- ajánlotta fel Leila, és felpattant a kanapéról, ahova lepakolta a cuccait.

- Szobát mikor választunk? – kérdezte Katie.

- Miután megnéztük őket. - mondtam és elindultunk.

Most leírom (már amennyire tudom), hogy, hogy néz ki a nappali, és a szobák hol vannak!

Először a szemben lévő szobába mentünk be. Összesen 6 ajtó van. 4 szoba, egy fürdőszoba , és egy tároló. Mikor fel megyünk a normális lépcsőn szemben van 2 szoba. (nevezzük 1-es és 2-es szobának), bal oldalt egy ajtó (4.) és jobb oldalt pedig 3 (3-ik szoba, fürdőszoba, és egy tároló) bal oldalt pedig a csigalépcső, és a nyitott nappali. :)

Az 1-es szoba lett Perrie-é , ami szemben van a 2-es az enyém, a jobb oldali Leiláé, a bal oldali pedig Katie-é. Az ő szobája mellett van a tároló, és a fürdőszoba. Hát, én megpróbáltam elmagyarázni. :))

A lényeg az, hogy megvolt mindannyiunknak  a szobája.

1 hét alatt berendezkedtünk, bútorokat vettünk, és nem mellesleg sok RUHÁÁÁT! <3 :D

Van egy, ami nagyon tetszik, egy fehér póló és rajta nagy fekete betűkkel: PEACE aww :3

Pontosan 8 napja, mióta itt élünk Angliában, most tudtunk megállni, a sok vásárlás közepette. Teli szatyrokkal, mint 4 zombi mászik fel. Ha valaki az emeleten állt volna biztos ez a látvány fogadta volna  :))

- Nem… Bí-rom. „fulladozott” Leila miközben a kezét az arca elé tete, hogy még jobban dramatizáljon.

- Ki kehlh bír.. nunkhh. Légyh eh-rőős!- suttogta száraz hangon Katie és egy lépcsőfokkal feljebb tette 3 szatyrát.

-  Lányok! Ne bohóckodjatok!! Mars felfelé!. intett szigorúan anya, aki épp kijött a konyhából egy fakanállal (?!) a kezében

-  Vigyázzatok! Ha nem haladunk ezzel fog elverni!- röhögtem, és felmentem a lépcsőn.

-  Anabella! – kiáltott szigorúan. Ha mérges így hív.. Upszz. :D

-  Jó, bocsánat… Mi lesz ma a vacsora?- húztam erőltetett mosolyra a számat, mint a kifutókon a dívák.

-  Spagettit próbálok készíteni. –Nagynehezen felmásztunk, és letettük a szatyrokat a kanapéra. Perrie ekkor kivett egy tárgyat Katie csomagjából, és értetlen képet vágott:

-   Ez tényleg szükséges volt? – kérdezte, közben nézegette a narancssárga boát (!!!) szemöldökráncolva.

- Mér? Olyan magányosan állt ott a boltban! – érvelt, de tudta a vesztébe rohan – És egyébként is, nézd milyen cuki! – mondta, és Perrie nyakába tekerte. :) Elég furcsán nézett ki, a deszkás, csőgatyás lány egy nagy narancssárga „madárral” a nyakában. Jót röhögtünk. :))

Miután mindannyian leültünk (természetesen Perrie a nyakában a boával) megszólaltam:

-  Tudom őrültségnek hangzik, de mit csinálnátok ha… hirtelen itt teremne a One Dorection? Amikor magamban gondoltam ki, nem hangzott ilyen hülyeségnek… :) Erre Leila felkapta a fejét:

Megerőszakolnám Niallt!- mondta betegesen. Pár másodpercig fapofa arccal bámultuk Leilát, majd kitört belőlünk a hangos nevetés. Néha túlságosan is szereti az 1D-t. (:

-A legrosszabb az, hogy ki is nézném Leilából. Néha olyan őrült! – mondta Katie miközben a könnyét törölgette. Közben beszélgettünk, be nem állt a szánk mikor anya  felüvöltött:

- Lányok! Vacsora! MOST! – huh, anya elég ideges.. :/ De miért?! 

_________________________________________

Következő részt 6 lájk után rakom fel! 

Eszti xx

Oldal: 5. Rész(2x) Megérkezés és a boa
*Egy lány története* - © 2008 - 2024 - egylanytorteneteonedirect.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat